Egyetlen vizsgálattal nem határozható meg teljes bizonyossággal az SM, a diagnózis több vizsgálaton alapul. Az első általában egy átfogó beszélgetés a kezelőorvossal, ahol fény derül a páciens kórtörténetére (anamnézisére).
McDonald-kritériumrendszer
Az orvostudomány az úgynevezett McDonald-kritériumrendszert alkalmazza a sclerosis multiplex diagnózis megerősítéséhez vagy kizárásához. Az orvos McDonald és munkatársai által meghatározott kritériumok között nagy hangsúlyt kap a képalkotó diagnosztika egyik eszköze, a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI). Mágneses rezonancia vizsgálattal metszeti képeket kapunk a test belsejéről. Segítségével pontosan ábrázolható az agy és a gerincvelő szöveti struktúrája, valamint a gyulladás következtében létrejött elváltozások. Ezzel a McDonald-kritériumrendszer lehetővé teszi a korai diagnózist, akár már az első relapszus után. Így korán elkezdhető az SM hatásos kezelése, ami pozitívan hat a betegség későbbi lefolyására.
Neurológiai vizsgálatok
Ha felmerül az SM gyanúja, az orvos neurológiai vizsgálatokat végez, és tetőtől talpig megvizsgálja az idegrendszert. Többek között a következőket vizsgálja:
- reflexek és mozgás
- az érzékelés vizsgálata a fájdalomérzetet is beleértve
- izomerő és az izommozgás koordinációja
- egyensúlyérzet
A neurológiai zavarok
A neurológiai zavarok gyakran annyira enyhék, hogy maga a beteg nem veszi őket észre, a különböző vizsgálati módszerek segítségével azonban a neurológus felismeri őket.
Az orvos más betegségek lehetőségének gondos kizárásával igyekszik megerősíteni a diagnózist, ugyanis bizonyos fertőzések, krónikus gyulladásos megbetegedések és gyulladásos demyelinizációs betegségek hasonló tüneteket okoznak, mint az SM.
A diagnózis megerősítése MRI segítségével
Ha felmerül az SM gyanúja, az orvos általában mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI) végez. Segítségével láthatóvá tehetők a központi idegrendszer gyulladásos gócai és a gyógyulás után maradt hegek. Azon betegek MRI felvételein is láthatóak gyulladásos gócok, akiknél klinikailag bizonyos az SM megléte. Mindazonáltal a megbízható diagnózis érdekében az orvos az MRI felvételeket mindig más vizsgálatok eredményeivel összevetve értékeli.
Egyéb vizsgálati módszerek
Az agy-gerincvelői folyadék (liquor) vizsgálata alapján szintén lehet következtetni gyulladásos folyamatokra, így sclerosis multiplexre is. A vizsgálathoz lumbálpunkció útján csapolnak agy-gerincvelői folyadékot a gerinccsatornából. Eközben rendszerint csupán egy kis szúrás érezhető. A beavatkozás teljes mértékben fájdalommentes és veszélytelen, ugyanis a punkciót a gerincvelő alatti gerincszakaszon végzik, így az nem sérülhet meg. Mivel a betegnek utána egy darabig feküdnie kell, általában kórházi körülmények között végzik.
Neurológiai vizsgálatok során gyakran mérik a kiváltott potenciált is, amely egy speciális eszközökkel mérhető, külső inger által célzottan kiváltott elektromos feszültségkülönbség. Az eredmények bizonyos idegpályák működőképességéről szolgálnak információval, és az esetleges károsodásokat már akkor jelzik, amikor a beteg még nem érzékeli őket. A vizuális kiváltott potenciál (VEP) különösen nagy jelentőséggel bír, ugyanis az SM kezdeti fázisa sokszor a látóideg zavaraiban nyilvánul meg. A VEP segítségével a teljes látópályát (retina, látóideg, az agy látóközpontja) vizsgálják.
A vérkép további információkkal egészíti ki a többi leletet. A vércukorszint, máj- és vesefunkció, valamint további laboreredmények ellenőrzése szintén rendkívül fontos, mert ennek segítségével időben felismerhetőek egyéb betegségek is. Egyes sclerosis multiplexre jellemző panaszokat ugyanis fertőző betegségek, pl. neuroszifilisz, neuroborreliosis, HIV fertőzés és más gyulladásos megbetegedések is kiválthatnak.