Emellett támaszkodni lehet bizonyos vizsgáló módszerekre és képalkotó eljárásokra, amik segítenek a diagnózis felállításában. Ezek a mindennapi gyakorlatban is alkalmazott módszerek a következők:
- MRI -vizsgálat. A szklerózis multiplex diagnózisát MRI-vizsgálat erősíti meg. Az MRI-vizsgálat segítségével láthatók az agy és a gerincvelő azon területei, ahol a mielinhüvely elvesztése révén szklerózis multiplexes léziók alakultak ki, függetlenül attól, hogy az tünettel jár-e.
- Kiváltott válasz vizsgálatok. Az idegpályák működésének elektromos úton történő vizsgálatát teszik lehetővé. Az agy által egy meghatározott ingerre például vizuális, mágneses, elektromos vagy hangingerre adott elektromos választ detektálják. Elsősorban abban az esetben lehet informatív, ha az SM érinti a látó, halló és érző pályákat. A tünetes SM betegek körülbelül 90 százalékánál, míg a nem tünetes SM betegek 50%-ánál rendellenességeket jeleznek ezek a vizsgálatok.
- Gerincvízcsapolás. A mintavétel során az orvos kis mennyiségű gerincvizet bocsát le a páciens gerinccsatornájából, amelyet laboratóriumban megvizsgálnak. A gerincvízből kimutathatók az SM-re jellemző kóros eltérések, így például a rendellenes fehérvérsejtszám vagy fehérjeszint. Emellett kizárhatók olyan vírusos megbetegedések, amik hasonló tünetekkel jelentkeznek, mint az SM.
- Szemészeti vizsgálat. Mivel a látászavar a kettős látás is az SM gyanús tünetek közé tartozik, rendszerint szemészeti vizsgálat is történik a pácienseknél, mellyel a látóideg-működés károsodását lehet kimutatni.
A bemutatott vizsgálatok
hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél hamarabb megszülethessen a pontos
diagnózis, és a diagnózisnak megfelelően minél korábban elkezdhető
legyen a megfelelő terápia.