Lépésről lépésre az elfogadásig
Az SM diagnózisa a legtöbb embert sokként éri. Úgy érzi, mintha fejbe vágták volna, és nem tud tisztán gondolkodni. Csak miután feleszmélt a sokkból, azután érdemes részletesen a betegséggel és a megfelelő kezeléssel foglalkoznia, valamint utat keresni a helyzetben való helytálláshoz.
Az első sokkot általában egy „nem-akarok-tudni-róla” fázis követi, vagyis az SM meglétének ignorálása. Ez normális lelki védelmi mechanizmus. Veszélyessé akkor válik csak, ha hosszú távon sem képes a beteg túllépni rajta, ekkor ugyanis fennáll annak veszélye, hogy a szükséges kezelést elhanyagolja, és a betegség értelmetlenül rosszabbodik.
Az is természetes, ha düh, harag és irigység ébred azokkal szemben, akik nem szenvednek sclerosis multiplexben. Ezeket az érzéseket nem szabad folyamatosan elnyomni. Gyakran jelent segítséget, ha kicseréljük tapasztalatainkat más érintettekkel, akik hasonló cipőben járnak, vagy már maguk mögött tudják ezt az időszakot.
Az is lehet, hogy nekiállunk „alkudozni a sorssal”. Például valamilyen áldozattal akarjuk a betegséget befolyásolni: „Ha adott dolgokat megteszek, a betegség kevésbé lesz rossz.” Vagy bűnösnek érezzük magunkat, ami természetesen teljesen megalapozatlan. Az SM nem valamiféle „büntetés”, így hát az alkudozás vajmi keveset ér.
A diagnózissal való szembenézés és az ellentmondásos érzések intenzív átélése az ember pszichés teherbíró képességének határait feszegetheti, aminek gyakran kimerültség és reményvesztettség az eredménye. Amennyiben ezek az érzések nagyon megterhelőek, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni. Beszéljen orvosával a különböző kezelési lehetőségekről!
Tipp:
Az elfogadáshoz és a betegség kezelésében való aktív részvételhez vezető út megtétele időbe telhet. Ne legyen szigorú önmagával szemben! Adjon időt magának! Az a lényeg, hogy kitisztuljon a feje, képes legyen új terveket szőni, és kész legyen megismerni „új útitársát, a sclerosis multiplexet”, annak hatásait, valamint a kezelési lehetőségeket. Ne feledje: nem az SM határozza meg az életét, hanem Ön! Vegye kezébe élete irányítását!
Segít, ha beszélünk róla
Barátok, családtagok, élettárs, esetleg munkatársak és főnökök – sokan lesznek azok, akik zavarba jönnek vagy megrémülnek az SM diagnózisa hallatán. Ilyen helyzetben a legjobb nyíltan beszélni a témáról és a hozzá kapcsolódó aggodalmakról és félelmekről. Így eloszlatható az ismeretlennel szembeni félelem, és néhány előítélet is idejekorán kiküszöbölhető: az SM nem fertőző és nem halálos, az ember hosszú ideig aktív életet élhet mellette. Megfelelő terápiával ma már egyáltalán nem biztos, hogy az ember kerekesszékbe kényszerül. Minél hamarabb sor kerül egy efféle őszinte beszélgetésre, annál könnyebb elkerülni a félreértéseket. A legtöbben úgyis megérzik, ha valami nincs rendben, és megkönnyebbülnek, ha fény derül az ismeretlenre. A félelmek, problémák és vágyak nyílt kommunikálása, valamint a kölcsönösen megértő hozzáállás nagy segítség lehet a betegséggel való szembenézésben.
Kapcsolattartás sorstársakkal
Amikor tapasztalatainkat megosztjuk más érintettekkel, megkönnyebbülhetünk, és új ötleteket szerezhetünk. Mindegy, hogy személyesen vagy a számítógépen, csoportfoglalkozás alatt vagy egyénileg, segít és jó tesz, ha beszélünk másokkal. Megtapasztalni, hogy mások ugyanazokkal a félelmekkel és problémákkal küzdenek, mint mi, és látni, hogy ők hogyan boldogulnak a betegséggel, azt az érzetet kelti, hogy nem vagyunk egyedül.
Tipp:
A legkisebb erőfeszítést igénylő lépésként általában online fórumokon a legegyszerűbb másokkal ismerkedni. Sokan használnak internetes fórumokat, hogy más érintettekkel beszélhessenek. Ezek éjjel-nappal rendelkezésére állnak, anélkül hogy ki kellene lépni a lakásból. Emellett sokszor könnyebb név nélkül beszélni a gondokról és félelmekről, illetve személyes kérdésekben tanácsot kérni.